Egyes tárgyaknak lelkük van. Igaz, hogy szavak nélkül beszélnek, de ez mennyivel fontosabb, mint például olcsó közhelyekkel dobálózni. Persze, van akinek épp ezek kellenek. No, de egy tárgytól ne várjunk sokat, talán az alkotójuk egyéniségéről, precizitásáról, forma és funkció összhangjáról, a korról, amiben készültek, bizonyosan mesélni fognak. Furcsa, hogy milyen sok mindent megélhettek, jó agyalni, vajon ki használhatta őket.Szerethették-e, vagy épp zavarta őket valamiért. Izgalmas játék, ha régi tárgyak közt bolyongva, megszólít bennünket néhány.
Pécsen jártunk nem rég, (utálom a Pécsett szót! áááááááá)egy országos régiség vásáron. Régóta szerettem volna elmenni egy ilyenre és most tér idő épp összeállt, hát, miért ne?Árusok, akik ki tudja honnan összegyűjtenek mindenfélét, kipakolnak és várják a jó szerencsét, mint egy pecás, aki reméli, horogra akad ma valami. Van a nagy dumás, aki mindenkibe beleköt, és persze alkudni, egyszerűen kötelező. No, ez nem egészen az én világom, de itt egyszerűen nem lehet nem kipróbálni.
A fiúk és a bölcs srácok című nyomatot is beszereztem, hogy legyen már egy kis madarászás is:
Javaslatom a következő: méregessük az általunk kiszemelt kiszemelt tárgyat, lehetőleg gondterhelten, vagy épp hangosan nevetgélve szövetségesünkkel, mert ide egyedül menni, na ez nem ér! Ezután kérdezzünk rá az árra, majd hallgassunk és látványosan gondolkodjunk egy másik, persze ennél legalább egy ezressel kisebb számon. Határozottan mondjuk ki, majd alkunk tárgyát tegyük is le, ha úgy látjuk, nem adják olcsóbban, nyugi, majd adják. Vicces, ahogy egyes vásárlók, hatalmas kalapokban, vagy épp földig érő bőrkabátban sétálgatnak, erősítve bennünk a "hova csöppentem"?- érzést. Mások okosan hümmögve mindenféle art deco-kat emlegetnek :) Vagy épp el akarnak adni egy gobelint, amit Dürer hímzett :) persze a saját nagy kezeivel, épp az apokalipszis lovasainak kidolgozása után, vagy előtt? Nem is tudom :) De jót lehet velük beszélgetni.
Kézbe fogva egy régi kannát, olyan volt, mintha egyenesen Aladin lámpására akadtam volna. Tudtam, hogy ez nekem kell. Dörzsölgetni az ismert okokból még nem mertem :)Ő az, aki új életre tér majd nálunk, még nem tudom, milyen technika kerül rá, de miután alaposan kisúroltam és illatos lett, kézben tartva egyszerűen azt tudja, amit jó néhány modern nem. Például épp akkora, ami egy női kézben épp elfér. Végig simítva a fedél és a teste közötti részen, nem lehet a rést kitapintani. Szépen siklik a kéz az egész formán, a füle meg egyszerűen csodás. Ha felújítom, majd felteszek egy képet, de nem akarom elsietni.
Leginkább képkereteket vadásztunk a vásáron, jó néhány szépet sikerült is találni. Ezek is tisztításra várnak és néhány festésre is. Tetszenek az ovális alakúak is, kettőt találtunk, amiben valami gobelin szerű volt. Nem nagyon érdekelnek a gobelinek, de mikor hazaérve megnézegettük, ezen egy férfi és egy női fej van. Ellenállni nem tudtam, hogy két mosdónkat elkülönítsük velük, innentől fiú balra, lányok jobbra. Ha nyitok egy kis kávézót, azt hiszem meg van a piktogram és a stílus, a békebeli nyugalom. Persze szétszerelés, tisztítás után szép matt táblafesték került a szélére.
A zsolnai kulturális negyeddel és az esti várossal lett kerek ez a pécsi történet, szerették az öreg gyárost, akinek egy szép mauzóleumot is emeltek, és munkásai gondosan rendezgették a kertjét.
Fura, hogy a háta mögött egy CBA, amiből kilépve nézd, mi van itt? Az ajtótól 5 méterre, hát a sírhely. A kulturális negyedben a szobrász tanoncok, az egyetemisták igazi kreatív otthonra találnak, a felüljáró apró rácsait egy Eszter nevű lány fonta be életfásra, nagyon tetszett. A hideg fém megéledt a kezei nyomán. Olyan sok ügyes magyar fiatal van, de tényleg!
Jó volt gyűjtögetni az élményeket s a tárgyakat , megmenteni őket
és új értelmet adni a létüknek. :) Érzem, hogy meg lehet kedvelni ezt a dolgot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése