Búcsú a szünettől

Elég sok madaras élmény jutott erre az őszre, igazán nem lehet okunk panaszra. Utolsóként igen rövid időre kijutottam a kubikba és nagyon szép időt fogtam ki. A tegnapi szél teljesen elállt az elején, talán ennek is köszönhető a madárbőség.

Szeretem ezt a befelé vezető utat, mindig azon gondolkodom, vajon mi vár ma. A madárhangok a bokrok közül ráhangolnak a természetre. No és a két tavon is lehet nézelődni befelé menet.

Egészen sokan kilátogattak ma a gyűrűzésre, kis piknik hangulatot varázsolva a madarászás mellé. Nem is lenne rossz mindig ilyen sok enni-innivalóval jönni. Persze lehet, hogy a lesétálgatott kilók hamar visszajönnének!

Az első körnél 38 madarat gyűjtöttek be, zömmel Kékcinke, Vörösbegy, de 9db Ökörszem, Feketerigók, Nádi sármányok is tarkították a sort.

Ezt a kis Kékcinkét a hálóban megcsípte a közvetlenül mellette lévő, ezért kicsit megszeppent, de pár perc múlva továbbröppent a dolgára.

Nádi sármányok, két hím, de az egyik öreg, a másik fiatal. A fiatalnak kopott a faroktolla. Ez az egyik határozó bélyeg. A hímeket pedig a tarkójukon lévő egészen sok fehér és fekete tollról lehet felismerni. Föl kell fújni. Ez a tojóknál nincs.
Az ökörszemeket sikerült ügyesen kiszedni:

A vörösbegyek ma sem okoztak csalódást, mindig nagyon szépek és szelídek:

 Búcsúzóul előttem repkedve kikísért egy Kénes lepke: