Az ötödik

Jóból is megárt a sok, szokták mondani, de mi lehet az a sok? Hiszen gombócból pl. nekem 3-4, de bagolyból 5 még nyugodtan jöhet. Ma sikerült bizony a kubikban az ötödiket is meggyűrűzni, akiről csak annyit, hogy Erdei füles volt és tekintete meglehetősen butácska. Valószínűleg, ha ma az általam látott összes itt lenne előttünk, a mai baglyot bizonyára felismerném. Egyre inkább rá kell jönnöm, a madaraknak is van egyéniségük, sokszor még külsőleg is. Talán lesz, aki egyetért velem ebben.

A csőrének szorítását kipróbálták néhányan, állítólag nem veszélyes, de a karmai annál inkább! Még a zsákból is kibújtak.

A tollai gyönyörűek, tipikusan rejtőszínűek, puhák és jó meleg az egész madár. Egyesek nehezen váltak meg tőle! De azért sikerült.

Fel tudná emelni ezt a kis embert? Nem hiszem, remélem madarász lesz egyszer!

Végül, de nem utolsó sorban:
igenis vannak helyek, pillanatok, melyek emlékezetesek és nem felejtjük el őket. Padok, sziklák, pallók, vagy annak végei, útelágazások, dombok, lemenő napok, pl.a  mai a kubikban. Lehet, hogy van aki ezt nem érti? Nem értem! :)