Zoli a bozótban

                                                        
A mai reggel végre a kubikban talált újra. Jó volt a felkelő napban biciklizni a tóparton. Minden olyan nyugodt és csendes volt. Most jóval kevesebb kócsag és bakcsó fogadott, de annál több seregély, talán ennyit egy helyen egyszerre még soha nem láttam. Bizonyára gyülekeznek, remélhetőleg jövőhétre más helyet néznek ki maguknak. A hálóba is akadt néhány, nem tudom mit kezdtünk volna egy százas csapattal.Örültem a tengelicnek, ritkán látni kézből.

A gyűrűzés közben vendégek érkeztek, akik még nem láttak madarászatot, így a körök kicsit lassabban haladtak a szokásosnál. Csatlakozott hozzánk Zoli, aki egy Havanese kiskutya, a szó szoros értelmében, mert a nagy gazban szinte még az orra hegye is benne volt. Duci alkatával és rövid lábaival először a sor legelején, majd egyre lemaradozva a végén kullogott. A madarak kevésbé érdekelték, inkább az illatok, a növények és minden, amit be lehet jelölni. Tulajdonképpen a hátsó rész, legalábbis a szagmintát tekintve azt hiszem teljes valójában a Zolié lett.

                                               

Elgondolkodtam ha lenne madarász kutya és történetesen Zoli lenne az, vajon mire lehetne használni. Pl. Feladata lenne az üres zsákok cipelése, a seregélycsapat elriasztása, vagy a szomjas madarászok vizének szállítása a hátán egy kis táskában. Persze a bozótban, ott az ő szintjén ez még hűvös is maradna.

Jut eszembe, ki is szállítja kinek a vizét? Kivételesen csak egy fél liter vizet hoztam és megérkezve egy kör után udvariasan megkínáltam a vendégeket, akik mivel nem hoztak magukkal, szívesen fogadták. Erre nem ők, hanem a kutya kapott belőle a gazdi tenyeréből. Én csak elképedve néztem, ahogy Zoli nyelve egyre közelebb ér az én üvegem szájához, amiből még én sem ittam.

Gondolom mondanom sem kell, hogy azután sem. Azt hiszem soha sem vártam még azt a kutat visszafelé biciklizve, ami a legközelebb van a kubikhoz. Jó fogás volt a nyaktekercs, egy videót is sikerült készíteni róla.