A mai gyűrűzés a szokásos hálóállítással kezdődött. Meglepően meleg ez a szeptember, főleg, ha a bokrok között próbálkozunk hálófeszítéssel és csak erős kezűeknek ajánlott. A több hete száradó talajba a karót leszúrni az nem egy egyszerű feladat. Alig várja az ember, hogy egy repedést találjon, vagy egy kedves vakondot, aki éppen ott lazította meg előttünk a talajt.
Elég sokan kilátogattak ma a kubikhoz, furcsa, mennyire más reakciói vannak ugyanarra a dologra az embereknek. Két férfivel az egyik körnél közvetlenül a hálónál találkoztunk, akik közelről nézték az egyik madarat. Nem tudom mi lehetett a céljuk, remélem nem a háló érdekelte őket, de mereven bámulták a beakadt Kis poszátát. Miután elmondtuk mi ez és miért van, sürgős dolgukra hivatkozva menniük kellett.
Volt valami normális? Kérdezte egy újabb vendég. Elgondolkodtam, vajon most mire céloz ezzel. Hiszen minden madárnak lehet örülni.Vagy csak a különleges lenne a normális? Vagy már olyan sok különleges volt a kubikban, hogy egy házi verébre gondolt? Ez már soha nem derül ki. Minden esetre beírtam a keresőbe, és normális madárként az első kép ez volt:
Talán egy Fitiszfüzike adta fel a leckét leginkább Ernának, aki teljesen úgy nézett ki, mint egy csilpcsalp. Már megörültünk, hogy ők is visszajöttek, de méretei alapján teljesen fitisz volt. Így maradt ő, csak valószínűleg öreg madár lehetett, aki nem olyan sárgás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése