A Fehér-tó mindig jó ötlet

 A mostani hétvége elég pörgősre sikerült. Bár a kubik kimaradt belőle, volt helyette sok jó barát, gyönyörű saláták, paradicsom zsonglőrök, egy szelíd vadász, egér a pad alatt ( akitől nagyon féltem!),pöttyös ruhás óvodások, és sorolhatnám. Minden, ami  ráébreszt arra, hogy vannak fontos és kevésbé fontos dolgok az életben. Mindenki tetszése szerint válogathat.A sor végén a Fehér-tó, ami persze egyáltalán nem utolsó a sorban. A fáradtság ellenére kimentem és persze ezt a döntést még soha nem bántam meg!

A madármegfigyelést a legjobb az éppen aktuálisan lecsapolás alatt álló tavon kezdeni, mert itt a kifolyó vízben rengeteg hal marad a halágyban, odacsalva ezzel a közelben lévő madarakat. Itt Kárókatonákat láttunk, zömmel nagyokat, de néhány kicsi is volt. Vajon meg tudják különböztetni őket halőrök, akik a tó körül lőhetik a nagyokat? De a kicsik védettek itt is.Beljebb haladva több üresen álló függőcinege fészek is utunkba akadt.  Szépen megmaradtak a bejárat is egészen jól látható mindkettőn. Ha valaki látni szeretne, fűzfákat keressen vízparton!! Talán szerencséje lesz.

Mivel a tó hatalmas volt, próbáltunk körbejárva minél közelebb kerülni a közepén sütkérező, keresgélő hatalmas egyedszámú madárcsapatnak. Bíbicek, Pólingok, Sárszalonkák, Erdei- Billegető- Szürke cankók, akik többször is hallatták jellegzetes hármas tagolású hangjukat fejünk felett elrepülve. Ez a legnagyobb a cankók közül, tudtam meg Ádámtól, aki most is lazán ismerte fel a környék "szárnyasait".

A tó túloldalára is átsétáltunk, ahol egy három szintes kilátó van. Milyen jó lenne ez a kubikban! No meg az egyik tavat is lecserélnénk erre a lecsapoltra. A szárazság gyönyörű rajzolatot mar a földbe. Sirályok ücsörögnek rajta, meg egy billegető cankó keresgélt erre hosszasan.

Tetszettek még a darvak, akik rendkívül testesek a többi madár között, a spektíven egészen jól kivehetőek.

Közöttük két Barna rétihéja volt, az egyik egészen sokáig fogyasztott egy sirályt. Kanalasgémek, Nyílfarkú récék, Pólingok, Guvat szaporította még az amúgy is színes palettát. Jégmadár, Kisposzáta, Kékcinege a bozótból jelzett.

Sajnos a gépem ennél jobban nem hozza közel a másik irányban lévő látványt, legközelebb combig érő gumicsizmában, vagy lessátorban kellene próbálkozni.

A normális madár

A mai gyűrűzés a szokásos hálóállítással kezdődött. Meglepően meleg ez a szeptember, főleg, ha a bokrok között próbálkozunk hálófeszítéssel és csak erős kezűeknek ajánlott. A több hete száradó talajba a karót leszúrni az nem egy egyszerű feladat. Alig várja az ember, hogy egy repedést találjon, vagy egy kedves vakondot, aki éppen ott lazította meg előttünk a talajt.

Elég sokan kilátogattak ma a kubikhoz, furcsa, mennyire más reakciói vannak ugyanarra a dologra az embereknek. Két férfivel az egyik körnél közvetlenül a hálónál találkoztunk, akik közelről nézték az egyik madarat. Nem tudom mi lehetett a céljuk, remélem nem a háló érdekelte őket, de mereven bámulták a beakadt Kis poszátát. Miután elmondtuk mi ez és miért van, sürgős dolgukra hivatkozva menniük kellett.

Volt valami normális? Kérdezte egy újabb vendég. Elgondolkodtam, vajon most mire céloz ezzel. Hiszen minden madárnak lehet örülni.Vagy csak a különleges lenne a normális? Vagy már olyan sok különleges volt a kubikban, hogy egy házi verébre gondolt? Ez már soha nem derül ki. Minden esetre beírtam a keresőbe, és normális madárként az első kép ez volt:

Azt hiszem ilyet még nem láttam itt a kubikban. De most már keresni fogom.Mindenki gyanús, aki álarcban totyog a hóban!

Talán egy Fitiszfüzike adta fel a leckét leginkább Ernának, aki teljesen úgy nézett ki, mint egy csilpcsalp. Már megörültünk, hogy ők is visszajöttek, de méretei alapján teljesen fitisz volt. Így maradt ő, csak valószínűleg  öreg madár lehetett, aki nem olyan sárgás.

Zoli a bozótban

                                                        
A mai reggel végre a kubikban talált újra. Jó volt a felkelő napban biciklizni a tóparton. Minden olyan nyugodt és csendes volt. Most jóval kevesebb kócsag és bakcsó fogadott, de annál több seregély, talán ennyit egy helyen egyszerre még soha nem láttam. Bizonyára gyülekeznek, remélhetőleg jövőhétre más helyet néznek ki maguknak. A hálóba is akadt néhány, nem tudom mit kezdtünk volna egy százas csapattal.Örültem a tengelicnek, ritkán látni kézből.

A gyűrűzés közben vendégek érkeztek, akik még nem láttak madarászatot, így a körök kicsit lassabban haladtak a szokásosnál. Csatlakozott hozzánk Zoli, aki egy Havanese kiskutya, a szó szoros értelmében, mert a nagy gazban szinte még az orra hegye is benne volt. Duci alkatával és rövid lábaival először a sor legelején, majd egyre lemaradozva a végén kullogott. A madarak kevésbé érdekelték, inkább az illatok, a növények és minden, amit be lehet jelölni. Tulajdonképpen a hátsó rész, legalábbis a szagmintát tekintve azt hiszem teljes valójában a Zolié lett.

                                               

Elgondolkodtam ha lenne madarász kutya és történetesen Zoli lenne az, vajon mire lehetne használni. Pl. Feladata lenne az üres zsákok cipelése, a seregélycsapat elriasztása, vagy a szomjas madarászok vizének szállítása a hátán egy kis táskában. Persze a bozótban, ott az ő szintjén ez még hűvös is maradna.

Jut eszembe, ki is szállítja kinek a vizét? Kivételesen csak egy fél liter vizet hoztam és megérkezve egy kör után udvariasan megkínáltam a vendégeket, akik mivel nem hoztak magukkal, szívesen fogadták. Erre nem ők, hanem a kutya kapott belőle a gazdi tenyeréből. Én csak elképedve néztem, ahogy Zoli nyelve egyre közelebb ér az én üvegem szájához, amiből még én sem ittam.

Gondolom mondanom sem kell, hogy azután sem. Azt hiszem soha sem vártam még azt a kutat visszafelé biciklizve, ami a legközelebb van a kubikhoz. Jó fogás volt a nyaktekercs, egy videót is sikerült készíteni róla.