Ez a bejegyzés bizonyára kakukktojás lesz az eddigiek között, hiszen nem lesz teli madaras képekkel, de talán mégis illik ide, hiszen egy madarász írja. Ez a bizonyos MADARÁSZ pedig én lennék, ha valaki nem sejtené, csupa nagy betűkkel, de annál csendesebben mondva, hiszen ez az egy év még elenyésző ebben a témában azt hiszem. De boldogan vállalnám!
Nagy reményekkel indultam neki a túránknak Görögország felé, hiszen ebben a térségben egészen új fajokkal is lehetne találkozni. Átnéztem a határozókat egy régebbi kirándulás leírását ebből a térségből.
Útközben megálltunk egy kempingben, hogy lerövidítsük az utat egy kicsit. Azt hiszem soha nem voltam még ilyen helyen. Megtapasztaltam, hogy a magyarok egészen pontos, precíz emberek, kicsit talán mereven követik a szabályokat, de ez nem is olyan rossz. A görögök sok mindent lazán tesznek, pl. ebben a kempingben egy nagy görög család mellett kaptunk helyet. Gondoltuk, hogy alszunk egy jót a kb. 12 órás vezetés után, de akkor jött a meglepetés, egy autó, amiből ordított a görög zene, kb fél méterre a sátrunk mellett, és táncoltak, beszélgettek, óriási füsttel rablóhúst készítettek kb. hajnalig. Ilyen lakókocsiból volt a területen vagy hatvan. Mindben hasonló zajos családdal. Soha nem felejtem ezt az éjszakát, azt hiszem.
Rendkívül temperamentumosak, mindenki egyszerre beszél és hangosan. Ezek mellett dekorációként szolgálnak a kempingben szegény zöldikék, tengelicek, feketerigók. Itt tengetik bezárva mindennapjaikat. Becsalják a tetején valami eleséggel, majd rájuk csapódik egy ajtó és vége. Hol itt a természetvédelem.? Nem jöttem rá, hogy nyílik az a fránya ketrec, de kiengedtem volna mindet, ha rájövök. Mennyivel jobb hely Vásárhely! Nálunk azért ilyen nem fordul elő. Mi megvédenénk az élőhelyeiket is, hogy fészkelhessenek, ezek meg….???
Szerencsére elindultunk Pargára, ami olyan, mint egy kis mesebeli városka. Szűk utcákkal, melyben a házak olyan ember mértékűek, semmi túlzás. A növények álomszépek. A nálunk is előforduló melegkedvelő növények itt fa magasságúak. Érik a citrom, a narancs és a mandarin még zöld, de biztosan nemsokára az is színesedik majd.
Igazán boldog lennék, ha egy Bajszos poszátával hozna össze a véletlen, de poszátákkal otthon is csak gyűrűzéseknél találkozom. Az utcákon sétálva leginkább a fecskék feltűnőek, szeretik a szűk sikátorok párkányait, a villanydrótokat. Az esti séták elengedhetetlen részesei a bazársoron, mintha ők is élveznék a hűvösebb szellőt és a nyüzsgő, tengerpart felé igyekvő embertömeget. Hangjuk beleolvad a zene, a giros és szuvlakit fogyasztó kései vacsorázók kanálcsörgésébe. Jelzik, hogy ők is itt vannak, ki nem maradnának semmiből.
Olyan ez a kis városka este, mint egy megelevenedő hangyaboly, mindenki sétál valahová. Általában a tengerparti hosszú sétányon kötnek ki, ahol számtalan kis étterem várja a turistákat. Van az élő szoborember, aki minden este hófehére keni az arcát, talpig fehér tógát vesz fel, fejére is fehér kendőt és amíg a többiek szórakoznak, ő aprópénzre várva mereven áll a tömegben. Valamiért sajnálom, akár azokat az árusokat, akik a strandon óriási bőröndöket cipelve egész nap próbálnak órát, ruhákat és ékszereket eladni. Ez sem lehet könnyű!
Ezt az Ezüstsirályt még útközben sikerült lefotózni. Itt jó sok van belőle.
Én a strandon a fürdés mellet sokszor a rajzolással, festéssel töltöm az időt. Élvezem, hogy ráérek a részletek megfigyelésére, a természetben való közvetlen rajzolásra. Ezt a kubikban szerettem meg igazán. Biztosan kimegyek még oda is az ecsetekkel!
Egyenlőre ennyi, még folytatom, mert ma szuper madarász élményem volt.....!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése