A mai nap csúcsa természetesen egy madarászás volt újra, hiszen az erdőben sétálni jó, főleg, ha szakértő szemekkel, fülekkel jár ott az ember. Igazi boldogság, ha már néhány olyan gondolat támad közben, ami nem butaság, sőt már valami madarászféle ötlete.
No és, hogy is jön ide Ő, a mákos tészta? Hát úgy, hogy vannak akik kedvelik. De mi van akkor, ha többen is szeretnek valamit? Az van, hogy még nagyobb öröm, ha közösen teszik együtt. Lehet, hogy kevesebb maradna? Kizárt, hiszen a szeretet megnő, ha többen is átélik egyszerre. Na, ilyen a madarászás, vagy egy Kása erdei séta a VTE vel.
A túra bevezető szakasza a csatorna mellett húzódott, nagy örömünkre majdnem minden mesterségesen kihelyezett odúban megtörtént a foglalás. 6-12 kis széncinke fióka volt bennük, befelé haladva egyre tollasabban, mintha megbeszélték volna a sorrendet. A madarak a közhiedelemmel ellentétben nem viselik rosszul a zavarást, de természetesen minél rövidebb időt szabad levéve lenni az odúnak ilyenkor. Ellenőrzik a fiókák számát, ami bekerül egy adatbázisba, ez már a mi madarunk, hiszen mi tettük ki nekik a lakásokat.
Volt egy kis Turdus merula(feketerigó) aki már kiugorva a fészekből egy ágvillában várta a szülőket. Senki ne vegyen fel utcán botorkáló kismadarat, mert őt is etetik a szülei és ez a fejlődésének normális része. Lehet, hogy megeszi a macska, de legalább nem a kezeink közt pusztul el éhesen.
Hallottunk közben széncinkét, fülemülét, zöldküllőt szólni, bejjebb pedig sárgarigó, sisegő füzike, csilpcsalp füzike énekelt. Nekem újdonság a sisegő hang és persze a fekete harkály. Köszi Ádám!
Elhaladtunk a fokozottan védett feketególya pótfészke mellett, ők biztonságból többet is készítenek, de az egyikben költenek, reméljük idén is. Utána meg sétálgatnak a tesco előtt nagy peckesen, mint tavaly. Szürke gém, jó messziről:
A túra végi meglepetés egy baranta bemutató volt, karikás ostorokkal, műkardokkal, és igazi küzdelemmel. Remélem mindenkinek sikerült megúszni a végén, erről már el kellett rohannom.
Mindenkinek jó madarászást, mákos tésztázást , vagy akármit, azzal közösen akivel a legjobban szeretné! :)
No és, hogy is jön ide Ő, a mákos tészta? Hát úgy, hogy vannak akik kedvelik. De mi van akkor, ha többen is szeretnek valamit? Az van, hogy még nagyobb öröm, ha közösen teszik együtt. Lehet, hogy kevesebb maradna? Kizárt, hiszen a szeretet megnő, ha többen is átélik egyszerre. Na, ilyen a madarászás, vagy egy Kása erdei séta a VTE vel.
A túra bevezető szakasza a csatorna mellett húzódott, nagy örömünkre majdnem minden mesterségesen kihelyezett odúban megtörtént a foglalás. 6-12 kis széncinke fióka volt bennük, befelé haladva egyre tollasabban, mintha megbeszélték volna a sorrendet. A madarak a közhiedelemmel ellentétben nem viselik rosszul a zavarást, de természetesen minél rövidebb időt szabad levéve lenni az odúnak ilyenkor. Ellenőrzik a fiókák számát, ami bekerül egy adatbázisba, ez már a mi madarunk, hiszen mi tettük ki nekik a lakásokat.
Volt egy kis Turdus merula(feketerigó) aki már kiugorva a fészekből egy ágvillában várta a szülőket. Senki ne vegyen fel utcán botorkáló kismadarat, mert őt is etetik a szülei és ez a fejlődésének normális része. Lehet, hogy megeszi a macska, de legalább nem a kezeink közt pusztul el éhesen.
Hallottunk közben széncinkét, fülemülét, zöldküllőt szólni, bejjebb pedig sárgarigó, sisegő füzike, csilpcsalp füzike énekelt. Nekem újdonság a sisegő hang és persze a fekete harkály. Köszi Ádám!
Elhaladtunk a fokozottan védett feketególya pótfészke mellett, ők biztonságból többet is készítenek, de az egyikben költenek, reméljük idén is. Utána meg sétálgatnak a tesco előtt nagy peckesen, mint tavaly. Szürke gém, jó messziről:
A túra végi meglepetés egy baranta bemutató volt, karikás ostorokkal, műkardokkal, és igazi küzdelemmel. Remélem mindenkinek sikerült megúszni a végén, erről már el kellett rohannom.
Mindenkinek jó madarászást, mákos tésztázást , vagy akármit, azzal közösen akivel a legjobban szeretné! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése