Örökkön örökké

 Ahogy ideültem a gép elé, bevillant egy gondolat. Csomó minden történik már megint velem és szokás szerit kicsit elmaradok ezek rendszerezésével. A suli, a világ megváltása, a madarászásra nem ráérés, főzési tudomány tökéletesítése, a kézműves kaland folytatása....

Talán egy filmből van ez a gondolat? Ja igen. Az örökkön örökké. Drew Barrymore-al a főszerepben.Volt egyszer egy romantikus történet, amolyan lányos fajta. Hamupipőke sztori. Tudom,nem mindenki kedveli őket, de ez egy kedvelhető fajta és én nagyon is, hogy szeretem! :)

A herceg, miután rájön, hogy szereti a lányt, egyszerűen helyreáll a rend a lelkében. " Eddig úgy éltem, hogy egyszerre mindent akartam, százfelé rohanni mindent megváltoztatni, de most világosan látom a célom, ..."( no és ezt persze a lány ihlette).Na azt hiszem erre mindenki vágyik valahol. Világosan látni egy célt, mert innen már könnyen megy a dolog. Ez a cél azonban sokszor várat még magára és lehet olyan is, aki talán soha nem találja meg. De mi is a boldogság, talán épp a keresés, maga.

A napokban kerek szülinapi évfordulója volt a tesómnak. Sokat gondolkodtunk, mi is lenne az, aminek igazán örülne. Mi is fejezhetné ki az eddig eltelt időt, a családot, a barátokat, és azt a sok szép együtt töltött pillanatot, amire jó visszaemlékezni. A sok fejtörés után egyszer csak beugrott egy ötlet. Láttam már olyan mozaikokból összerakott képet régebben, amiből egy fő kép rajzolódik ki. Messziről szinte csak ez a nagy kép látható, kicsit sejtelmesen, vibrálóan, a szemet csak úgy vonzva, hogy gyere csak közelebb!! No és ha odaérsz, megpillantod, hogy ezek a mozaikok újabb kicsi képek, amik kirajzolták a nagyot.

Tudtam, már akkor, hogy ez valami fantasztikus, és eljön a pillanat, hogy ilyen kelleni fog valamire.
Rövid tanakodás után a legjobbat szerettem volna, aki ilyet tud, íme:
http://www.mozaikkep.hu/

Kevés olyan szakember van,(számítógépes grafikus) aki mindig úgy jut eszembe, hogy hozzá lehet menni bátran, akár minden ötlet nélkül is egy feladattal, hiszen a végeredmény valahogy mindig jó lesz. Tökéletesen meg lehet bízni az ízlésében( pedig nem is nő, Ervinnek hívják!), és valahogy az az érzésed, ha beszélsz vele, fontos neki a feladat, amit hoztál. Veled együtt gondolkodik, majd jobb, ha inkább magára hagyod, összehozza a lehetetlent is.  Igényes, képes újra kinyomtatni többször is akár egy munkát, ha valami kicsi hibát is talál benne, mert nem akar rosszat kiadni a kezéből.

Szóval ő az én emberem, gondoltam és újabb szövetségeseket kerestem az ügyhöz. Lázasan gyűjtögettük a kb. 200 db kis képet tesóm nagylányával, anyukámmal, barátokkal és közben jókat beszélgettünk róla, aki nem is sejtette, milyen készülődés van a háttérben.

Végre készen állt minden, izgatottam mentünk a képért. Ahogy vártam, nagyon klassz lett! A főképen a tesóm és felesége maratont futnak a parlament előtt éppen, ez olyan pillanat az életükből, ami nagyon örömteli, hiszen a sok munka után közös hobbijuk, a futás van rajta.Azt hiszem, érdemes inkább ilyen képet tenni főképnek, mint egy álló, portrét, hiszen nem biztos, hogy az ünnepelt szeretné kitenni a falára magát, csak úgy. A kész művet nem győztük nézegetni , csodálni, újabb és újabb meglepő részleteket vettünk észre rajta. Szépen kirajzolódnak a fő alakok, a kicsi képek meg ott bujkálnak mindenhol.

Mondanom sem kell, izgatottan vártuk az átadást és valóban nagy volt az öröm. Nekem jutott a szöveges rész, a köszöntés is, és sikerült könnyeket csalni mindenki szemébe. Elmeséltem, hogy készült a kép és milyen jó is, ha Robi eszembe jut, mindig mosolyogni kell, és ezzel nagyon sokan vagyunk még így!
Boldog szülinapot, még egyszer!

Mindenkinek ajánlom, ha igazán személyes meglepetést szeretne:
Mozaikra fel, bátran :)