Alföldi lények a hegyen

Vannak, akik születésüktől vonzódnak a magasságokhoz, mélységekhez no és mások, akik a sík terep ellenállhatatlanságát hirdetik. Néha jó ezt megtapasztalni, mi vajon melyik kategóriába soroljuk magunkat. Szeretünk ellátni messzire a síkon, vagy inkább óriási magasságokból több hegyet és völgyet, kopár sziklákat, meredek gerinceket átvizsgálva keressük a szépséget.

Innen indul az egyik sípálya Nassfelden, van, ami 17 km hosszú. Egész nap egyfolytában síelve sem lehetne bejárni az összeset:

Hegyvidék, vagy sík? Azt hiszem egyiket sem szabad alábecsülni, gyönyörű és páratlan a maga nemében bármelyik, de mit tegyek a : " Tán csodállak, ámde nem szeretlek, képzetem hegy völgyedet nem járja ....." sorok elég mélyen beivódtak a lelkembe. Ezért marad a csodálat és az ott lakó emberek iránti tisztelet, akik azért küzdenek rendesen az elemekkel néha, építkeznek a meredek hegyoldalra, bevetik a földet, kötélpályákat építenek, amiken a turisták kedvükre jöhetnek-mehetnek. Ez itt a Millenium expressz, ami egyszerre 15 embert visz fel egy kabinban, 3 megállóval, a csúcsra, kb. 30 perc alatt ér fel. Alatta persze mennek a sípályák, néha akár 20méteres mélységben. Gyönyörű a látvány.

 Az osztrákok zömében precíz, megbízható emberek, akik talán egész életükben munkájuk miatt a hegyekhez kötődnek és egyáltalán nem egyedi módon, akár 70 évesen is lécet csatolnak és simán leereszkednek a pályákon. Persze a levegő kristály tiszta, semmi izgulás, csak egy-két magyar csoport lökdösődik és írogat mindenféle: " Szeretlek Mari "feliratot a felvonók oldalába. Ezzel persze senki sincs beljebb a másik szívében, csak rólunk, magyarokról állít ki egy elég cikis bizonyítványt. Már megint egy dolog, ami nem kerülne pénzbe, mint a szemetelés, ha tudnánk rajta változtatni, egyesek miért nem teszik meg?

Elég sok magyar dolgozik a környéken, ezt a Dorf hotel nevű, de skanzen jellegű szállást is télen magyarok üzemeltetik, zömmel magyar vendégeknek. Nyáron is szép lehet, hátul a tóval( Faaker See). Körülötte körben hegyek, de itt elég nagy volt a köd. Most majdnem végig be volt fagyva, csak ahol a kert végi patak befolyik, ott úszkáltak a tőkések a kristálytiszta vízben.

 

Nem voltak félősek, sőt inkább zokon vették, hogy üres kézzel jöttünk.

A területen kék és széncinkék, verebek, de főleg fenyves cinegék voltak. Süvöltő is hallatszott, meg biztosan jó pár számomra ismeretlen kis daloló, de ehhez még tanulni kell.
A túra elején Bécsben is sétáltunk, síeltünk is, de erről, majd legközelebb,.....hisz a villamos is aluszik, s míg szendereg a robogás, ........máma már nem hasad tovább, aludj el szépen ....:) Kiss Mónika, mert ki az a Kiss Balázs?