Az életben annyi olyan dolog van, ami nem egyértelmű. Van ami jó, de akkor is beárnyékolja valami kicsi rossz. Vagy épp ellenkezőleg. Szomorú, de mégis van benne valami jó. A legtöbb dolog, és ember pedig rémesen bonyolult, átláthatatlannak tűnik nekem. Miért ez a kezdés? Csak!
Szeretem az egyértelmű dolgokat: A GYŰRŰZÉS AZ JÓ! ennyi és kész! Nem is értem mit tudok írni ennyit róla? Lehet, hogy be kellene fejeznem a blog írást? Hiszen ezt meg mindenki tudja, aki szereti a madarakat.Ez itt egy szép karvaly poszáta.
A gyűrűző hét azt hiszem sikeresen zárult, a 400 körüli gyűrűzött madárral. Tavaly ennél több volt, de a hőség miatt idén 4-4 kör volt, délelőtt és délután, míg egy éve 5-5 kör. Ez azért nem mindegy. Fajok is akadtak bőven. Hétfőn reggel újra együtt a csapat, madarak, hálók, Macsi, a madarász kutya, emberek: a mezítlábas madarász, a gyűrűző, a gyűrűző terepmadarásza, a méhész, az egyetemista, a webmester( alias: Mac Gyver), a kubik rég látott őre, és a félős madarász. Remélem mindenki meg van, aki ott volt! A következő fotóról biztosan beugrik valakinek egy jellegzetes illat? szag? ami csak itt érezhető. Na, megvan? Ugye, hogy nem egy jó illat, de mégis azzá válik, hiszen ez a "madarak illata".
Aranyos volt a kis fakopáncs, szépek a kis poszáták, a nagy karmú nádirigó. A végén már összehúzáskor egyedül szedtem egy madarat, gondoltam, fülemüle. Gyűrűzés előtt Erna nagy örömmel mondta, hogy ez nagy fülemüle! Na, ennyit a határozásról. De most már tudom, a nagynak, ami jóval ritkább, sötétebb a háta és a farka, meg a csőre mellett sávos, a begye is csíkos kicsit.
Ez a galamb meg csak idetévedt, gondolta, ha már neki is van gyűrűje, joga is az asztalnál lenni.
Pár szép pillanat a hattyúkkal, akik most a fás tónál időznek, jó volt újra együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése