A madarak illata

Az életben annyi olyan dolog van, ami nem egyértelmű. Van ami jó, de akkor is beárnyékolja valami kicsi rossz. Vagy épp ellenkezőleg. Szomorú, de mégis van benne valami jó. A legtöbb dolog, és ember pedig rémesen bonyolult, átláthatatlannak tűnik nekem. Miért ez a kezdés? Csak!

Szeretem az egyértelmű dolgokat: A GYŰRŰZÉS AZ JÓ! ennyi és kész! Nem is értem mit tudok írni ennyit róla? Lehet, hogy be kellene fejeznem a blog írást? Hiszen ezt meg mindenki tudja, aki szereti a madarakat.Ez itt egy szép karvaly poszáta.

A gyűrűző hét azt hiszem sikeresen zárult, a 400 körüli gyűrűzött madárral. Tavaly ennél több volt, de a hőség miatt idén 4-4 kör volt, délelőtt és délután, míg egy éve 5-5 kör. Ez azért nem mindegy. Fajok is akadtak bőven. Hétfőn reggel újra együtt a csapat, madarak, hálók, Macsi, a madarász kutya, emberek: a mezítlábas madarász, a gyűrűző, a gyűrűző terepmadarásza, a méhész, az egyetemista, a webmester( alias: Mac Gyver),  a kubik rég látott őre, és a félős madarász. Remélem mindenki meg van, aki ott volt! A következő fotóról biztosan beugrik valakinek egy jellegzetes illat? szag? ami csak itt érezhető. Na, megvan? Ugye, hogy nem egy jó illat, de mégis azzá válik, hiszen ez a "madarak illata".

Aranyos volt a kis fakopáncs, szépek a kis poszáták, a nagy karmú nádirigó. A végén már összehúzáskor egyedül szedtem egy madarat, gondoltam, fülemüle. Gyűrűzés előtt Erna nagy örömmel mondta, hogy ez nagy fülemüle! Na, ennyit a határozásról. De most már tudom, a nagynak, ami jóval ritkább, sötétebb a háta és a farka, meg a csőre mellett sávos, a begye is csíkos kicsit.

Ez a galamb meg csak idetévedt, gondolta, ha már neki is van gyűrűje, joga is az asztalnál lenni.

Pár szép pillanat a hattyúkkal, akik most a fás tónál időznek, jó volt újra együtt!

Hurrá! Sikerült....

Megkezdődött a héten a gyűrűző tábor, ami azt jelenti, hogy reggel 6.00-10.00-ig és délután 18.00-sötétig megy a madarászás. Éreztem, hogy a ma délután jól alakul majd, hiszen eddig is voltak jó fajok, Partifecske, Bagoly, nem is egy, gondoltam, megnézem én magamnak ezeket a jómadarakat! Három bunker is épült a területen, mióta nem voltam. Ez itt a sós tó melletti.

A meglepetések már a bevezetőúton elkezdődtek, hiszen nem hiába volt a noszogatás, telefonálgatás, fotóküldözés, eltakarították annak a szemetelőnek a ronda szemetét!!!!! Újra tiszta a terep! Végre! És hurrá!

Olyan jó volt újra így látni :) Azt gondoltam, bármi jöhet, nekem már jó ez a nap! A kubik ne a szemétről jusson eszünkbe, hanem a madarakról, fákról, a vízről, kövekről, napról és a sok szép pillanatról!

Madarakból a tövisszúrók nyitották a sort, itt két tojó van, jól össze lehet hasonlítani őket. A fiatalnak csíkos a feje teteje, az öregnek szürke. A mellük pont fordítva, a fiatalnak nem olyan csíkos, mint az idősnek.

Fülemüle sokat énekelt a bokorban, Ádám szerint ilyenkor a fiatalok dalolnak, gyakorolják az éneket, kicsit még bátortalanabbak, mint a nagyok.

Minden estére jutott eddig bagoly, most a 7-esben mi akadtunk rá Edinával. Ő volt, aki nagy bátorsággal kiszedte, a sötétben nem is olyan egyszerű bezsákolni . Félelmetes karomcsattogások, fújás között. Sok helyen szép a naplemente, de a kubik az mégis csak a kubik!

Az asztalnál vizsgálgatva Gábor megemelte a tollkoszorút a szeme körül. Még pelyhes, bébi bagoly volt, erdei füles és nagyon furcsa, egészen be lehet látni a szeme alá. Ahogy a pupillájába fény szűrődött, onnan, alulról is látni lehetett. Erna szerint a füle az. Jó nagy!Mint egy halnak a kopoltyúja belülről. Soha nem láttam még ilyet.

Remélem eljutok még a héten, mert nagyon jó volt kinn :)))