A kreatív madarász

 Február volt. Éppen olyan, mint amilyennek egy februári napnak lennie kell. Emberek tartottak a kubik felé, hogy ebben a hónapban is meggyűrűzzék a lehetséges madarakat. Hálók a helyükön, madarak repkedőben. Havas, derűs, kicsit hideg, szóval minden a megszokott rend szerint.

Egyszer csak, történt valami, ami örökre megváltoztatta ennek a napnak az egyhangúságát, valami megismételhetetlen. A hó elkezdett a lábak alatt gyülekezni. A kezek egymás felé dobálás helyett, egy nagy kupacba kezdték a havat terelni, az összefogás érzését harapni lehetett. Senki nem akarta a másikat eltalálni, eszébe sem jutott senkinek, mi lenne, ha alaposan behavaznánk valakit.:)

A hókupac egyre másra hasonlítani kezdett valamire. Először egy szénakazalnak, majd valami hangyaboly félének tűnt. Különböző formák alakultak belőle, mígnem előbújt belőle Ő! Csupa nagy betűvel: A KREATÍV MADARÁSZ.

 Íme, madarász, hiszen itt van a gyűrűzésen. Kreativitását az alkotó kezek összhangja adta, bár egyébként minden porcikájából ez olvasható ki. Szemei igen nagyok: jó meglátják a madarak pontos faji bélyegeit, ivarmeghatározás pillanatok alatt. Orrlyukaival a fejtetőn megérzi a ragadozók jelenlétét és az időjárás változásait. Kezeiben a faágak fészkelőhelyként szolgálhatnak, vagy a tövisszúró gébicsek raktárát alkothatják.Nagy pocakja miatt még zabfalatokra sincs szüksége a gyűrűzéskor.

 Beépített kutyamágnessel van felszerelve, elől és oldalt.

Bár mozdulatlan, most mindenkivel hazament, a gondolatok szárnyán. Ez a blog nem engedi, hogy csak úgy könnyedén elfelejtsük. Mint ezt a februári gyűrűzést sem, a maga gyönyörű napfényével, Bölömbikájával, akit kétszer is sikerült meglátnom, a foglalt padommal, a sok emberrel, hógolyóval, fenyő pinttyel, nevetéssel.