Íme a mai bejegyzés hőse, aki újabban joggal érezheti kicsit mellőzöttnek magát. "Mindig csak az a ronda lógófülű kisnyúl!" Gondolja bizonyosan, ha benéz a terasz ajtaján és szembe találja magát Puszedlivel, aki benn a jó meleg szobában éli világát a gazdik között.
Ebben a szép napsütéses időben gondoltuk, szerzünk neki egy kis élményt. A Bodzási úton haladtunk a gát felé. Zsömi nagy izgalommal figyelte a tájat, mintha csak meg akarta volna jegyezni az utat, ha eltévednénk.
Közben több ragadozó madárral is összefutottunk, akik az utat szegélyező fákon ücsörögtek. Főleg Egerészölyvek.
A gáthoz érve egy legalább húsz fős madárcsapat fogadott, azt gondolom, Sordélyok lehettek. Cinkéket,fakopáncsot, láttunk, mialatt a rakodó felé sétáltunk. Jó néhány túrázó társasággal futottunk össze, kicsábította őket is ez a csalóka januári napsütés. Mindenesetre Zsömi a vízhez érve, dacolva a hideggel meg is mártózott a Tiszában csak úgy, mint rendesen, bár inkább csak derékig.
Fura ez a tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése