Légykapók és mi a kubikban

Pásti Csaba madaras blogját olvasgattam, mielőtt ezt a bejegyzést elkezdtem volna írni. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeret időnként a munka közben, vagy rossz időben elábrándozni kicsit a természet szépségein. Azt írja, nem csak az a szép, ami különleges, ritkán látott. Ez így is van! Gyönyörű fotókat készített Fehér gólyáról, Kecskebékáról, Fecskefarkú lepkéről,.... ami egy egyszerű séta közben az útjába került.

Egyet is értek vele, főleg, ha arra gondolok, hogy vannak, akiknek a madarászás egy idő után átváltozik új fajok begyűjtésének, lefotózásának egyetlen céljává. Persze mindig jó új fajokkal találkozni, de egy-egy ismert területre újra visszaérkező madarakat úgy lehet várni, mint régi ismerősöket, akik nem hagyják el a barátaikat, csak néha bebarangolják a világot és miután feltöltekeztek az új élményekkel, visszatérnek a jól bevált fészkelőhelyre, otthonra. Ezért nagyon vigyáznunk kell az általuk időlegesen elhagyott területekre, hiszen számítanak ránk!

 Ilyen madarak például a légykapók, akik a mostani hétvégén többször is a gyűrűző hálóba akadtak. A fenti két kép a Kormos légykapó, akiket talán a homlokukon látható fehér foltról és a szárny közepén húzódó csíkról ismerhetünk meg. Ez mindkettő hím, érdekes, hogy a kis folt olyan, mintha két kicsiből olvadt volna össze.

Ez pedig az Örvös légykapó, aki ritkább vendég errefelé, sőt először lett gyűrűzve a kubikban. Egy tojót sikerült kézben tartani, aki egészen jól tűrte a fotózást. Jó lenne, ha megtetszene neki a kikészített odú és befészkelne.

A hétvége elég pörgősre sikerült, de a végül még egy rég áhítozott Bölömbikát is sikerült festeni. Gondoltam, ez hátha elénk csalogatja őt a kubik rejtekéből. Remélem nem csak egy rosszindulatú nehézbúvár bújik meg hetek óta a nádasban és Bölömbika hangot játszik le a vízhatlan CD lejátszójával!