Vörösnyakú vöcsök

 /Wikipédia kép/

Általam először látott faj jelent meg a kubiknál, ez volt a mai nap szenzációja. Mikor megérkeztem reggel, csak egy furcsa hang tűnt fel. Olyan vicces volt, mintha a nádasban egészen  közel valaki disznót vágna, ami hangosan hörög, visít. Először a Szárcsákra gondoltunk, de az első ellenőrzés után távcsővel is megnézve Vörösnyakú vöcsköt sikerült beazonosítani.

Jó pár fotót készítettünk, nekem ez sikerült a legjobban:

Érdekes volt megfigyelni a viselkedését. Nagyon sokáig bírja a víz alatt, két bukás között néha egészen messzire is eljut. A Búbos vöcskök láthatóan érdeklődnek iránta, egyszer az egyik egészen messziről neki iramodott és támadó viselkedésével fel is röptette. Tettek egy tiszteletkört, majd vissza a tóra.

Mikor indultam, még egyszer megnéztem őket. Hárman voltak a tavon, a vöröske, meg két búbos távolabb tőle. Egyszer csak elindult feléjük, mintha közéjük tartozna. A másik kettő csak figyelte, ahogy egészen közel érve nagy büszkén elhúz a csőrük előtt. Ekkor a búbosok, mintha csak meg akarták volna beszélni ezt az esetet, egészen összebújtak, és bizonyára fontos dolgokat sugdostak egymásnak.

Valószínűleg a tegnapi erős szél miatt nem tudtak eleget táplálkozni a madarak, így ma egész nagy volt a mozgás, a madárhang. Nagyon szép volt odakinn minden! Idén először látott fajok számomra: Fülemüle, Foltos nádiposzáta.

Néhányan egészen elfáradtak a gyűrűzésben:

 Ez a rengeteg virág meg egyszerűen csak megtetszett:

A mai szép, szélcsendes vasárnap emlékére álljon itt egy kép a hős Barátposzáta szobra címmel: