Mona Lisa mosolya

Talán meglepő az eddigi bejegyzéseket tekintve, de a mai madarászatról Leonardo híres, titokzatos mosolyú festménye jutott eszembe. Sokszor láttam már, persze nem élőben, de egyik alkalommal megnéztem az eredeti méreteit. Meglepődve tapasztaltam, milyen kicsi festmény.( mindössze: 53X77cm) Valahogy olyan tökéletes, kerek egész, a színek harmóniája, a háttér részletezése, a ruharedők pompás megoldása, hogy képzeletemben egy óriási kép hatását keltette.

 
Így voltam ma a Törpegémmel, aki a képeken olyan nemes, és tiszta, tökéletesen arányos. Véletlenül beleakadt ma reggel az egyik nádasos hálóba.  Azt gondoltam, hogy a többi gémhez képest persze kisebb, de , hogy belefér egy zsákba, amiben az énekeseket hozzuk a gyűrűző helyre! Ez igazán túlzás! Készítettünk róla pár képet, amin nekem megint csak nagynak tűnik. Mi van ezzel a madárral?

Kicsi létére védi az érdekeit, ha valaki közel megy hozzá, feléje szúr hegyes csőrével, jó lesz vele vigyázni! A csőre szélén apró szúrós képletek, nem engedik az áldozatnak a menekülést. A hálóból is nehéz lehetett kiszabadítani.

Ilyen csúnyán néz, ha haragszik:

Na persze hátszélben neki sem egyszerű makulátlanul kinézni!

Ha valaki a barátja szeretne lenni, előbb húzzon kesztyűt és talán énekeljen neki inkább simogatás helyett!

Reggel először hallottam a jól ismert táráp-táráp-csip csip, vagy karakara- kirkirkir-kerkerker hangot a nádasból, olyan jó ez a tavasz! Nádirigós szép napot mindenkinek:

Szőlőrigós délelőtt, Bölömbikás délután

 Az évfordulós gyűrűzés kellemesen telt, annak ellenére, hogy elég erős lett a szél. A kubikban lenni, sétálni, a madarakra figyelni  mindig is jól esik.

Emlékezetes pillanat egy rigó, akire nagy boldogan vágtam rá, hogy mennyire is hasonlít a szőlőrigóra. Hááááát!

  Az is volt. Jó volt újra látni a Kis poszátát, aki szürke színe ellenére olyan elegáns.Felismerni a fejéről lehet, alól a torka egészen fehér, felül a fejtető sötétszürke.
                                 

   Délután Kardoskúton sok madárral találkoztunk, a legemlékezetesebbek az út mellett kb. 4méterre álldogáló Bölömbikák voltak. Jellegzetes fölfelé nyújtott nyakkal próbálták magukat nádnak álcázni, de a háttér zöldesebb volt a kelleténél!!!
                                                                                                                                                                                     



A belvizeken hatalmas tömegben voltak a Pajzsos cankók, akiknek egészen sokféle színvariációjával találkoztunk. Szakértők szerint a hímeknek ilyenkor számtalan megjelenési formája van. Volt még Szárcsa, Kanalas réce, Böjti réce.




                               

Alig győzöm sorolni, de a Gólyatöcs, a Bíbic egyszerűen kihagyhatatlan.

 A Gólyatöcs lábai olyan hihetetlenül hosszúak és vékonyak, az a csoda, hogy nem törnek el egy-egy nagyobb széllökéskor. Ahogy repüléskor állnak, az meg egyszerűen akrobata mutatvány. Már távozóban voltunk, mikor egy Vörös gémet sikerült észrevenni a nádasban.

Lassan kezdtem azt gondolni, hogy a nádas minden pontján madarak vannak, csak nem mindegyiket sikerül meglátni. Búcsúzóul még egy Nagy goda párocska szállt le az út mellé. Sokan madarásztak arra kocsiban ülve, főleg a nagy szél miatt. Láthatóan ez a madarakat sem zavarta igazán.

                            
                                    

                                                                     

                                 
                                            

Vörösnyakú vöcsök

 /Wikipédia kép/

Általam először látott faj jelent meg a kubiknál, ez volt a mai nap szenzációja. Mikor megérkeztem reggel, csak egy furcsa hang tűnt fel. Olyan vicces volt, mintha a nádasban egészen  közel valaki disznót vágna, ami hangosan hörög, visít. Először a Szárcsákra gondoltunk, de az első ellenőrzés után távcsővel is megnézve Vörösnyakú vöcsköt sikerült beazonosítani.

Jó pár fotót készítettünk, nekem ez sikerült a legjobban:

Érdekes volt megfigyelni a viselkedését. Nagyon sokáig bírja a víz alatt, két bukás között néha egészen messzire is eljut. A Búbos vöcskök láthatóan érdeklődnek iránta, egyszer az egyik egészen messziről neki iramodott és támadó viselkedésével fel is röptette. Tettek egy tiszteletkört, majd vissza a tóra.

Mikor indultam, még egyszer megnéztem őket. Hárman voltak a tavon, a vöröske, meg két búbos távolabb tőle. Egyszer csak elindult feléjük, mintha közéjük tartozna. A másik kettő csak figyelte, ahogy egészen közel érve nagy büszkén elhúz a csőrük előtt. Ekkor a búbosok, mintha csak meg akarták volna beszélni ezt az esetet, egészen összebújtak, és bizonyára fontos dolgokat sugdostak egymásnak.

Valószínűleg a tegnapi erős szél miatt nem tudtak eleget táplálkozni a madarak, így ma egész nagy volt a mozgás, a madárhang. Nagyon szép volt odakinn minden! Idén először látott fajok számomra: Fülemüle, Foltos nádiposzáta.

Néhányan egészen elfáradtak a gyűrűzésben:

 Ez a rengeteg virág meg egyszerűen csak megtetszett:

A mai szép, szélcsendes vasárnap emlékére álljon itt egy kép a hős Barátposzáta szobra címmel:

Tavasz :) :) :)

Legkedvesebb idézetem most igazán aktuális:

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”
(Wass Albert)

A hétvégén elvarázsoltak a tavasz virágai, színei, a nap melege, no meg a madarak. Íme néhány kerti fotó:

Csak, hogy ne maradjunk madarak nélkül, megérkeztek a kubikba a Barát poszáták.

 Ugye nem véletlen a kötelező gumicsizma ?

 Azt hiszem, sütni még lehetne: