Hihetetlen régen volt, hogy blogírásra szánjam el magam. Remélem ez egy újabb vízválasztó lesz, melyben a sok hűhó semmiért dolgok háttérbe kerülnek és a fontosak jöhetnek előre. Jelesül, hogy van az ember, aki dolgozik, munkájában elmerül és van az ember, aki meg valójában legbelül csücsül és néha előbújva beszól, hogy most már neki is jusson egy kis figyelem.
De kitől is? Persze főleg magunktól, de fontos, hogy mástól is. Valahol olvastam, hogy honnan tudod, hogy valaki szeret?
"Hát mindig megtudod abból, ahogyan bánik veled."
Szóval, ha figyel rád, megérzi, ha bajod van, nem csak a maga örömét és kedvét keresi, hanem időt szán arra, hogy megértsen. Persze egyfajta minőségi időt, ami alatt a szemedbe néz és nem a telefonjával matat példáááául. Mindenkinek javaslom erre a célra a természetet, ahol mindig minden gondolat a helyére kerül valahogy. Sétáljunk hát közösen arrafelé!
Ilyen minőségi idő számomra például a madarászás, ami egészen más gondolatokkal tömi teli a fejem, mint a hétköznapiak. A sándorfalvi halastavak felé közelítve az algyői irányból, már éreztem, ennek a délelőttnek jól kell sikerülnie, hiszen végre süt a nap, és az előzetes hírek szerint a területen valami különleges légáramlat idesodort egy Terek cankót. Akinek ez nem mond sokat, legyen elég annyi, hogy tapasztalt madarászaink már csak a hírére is összerezzentek és hanyatt homlok kocsiba pattanva a látására siettek. Fura kis madár ez, a parti madarakhoz hasonlóan ő is az épp félig leeresztett halastó sáros részénél keresgél férgek után . Mintha folyton rohanna, fejét egyik oldalról a másikra csapkodva futkározik. A spektívvel igen jól sikerült megfigyelni, épp egy havasi partfutó közelében keresgélt, ami szintén egy színpompás kis ékszerdoboz a területen.
(fotó:Zoltán Kovács)
Jó volt újra látni a bütykös ásóludakat, a gyönyörű vörösesbarna foltokkal, és piros csőrrel, no és a csigaforgató igen nagy kedvenc nálam, szintén a piros csőre és a kissé duckó formája miatt.
Fotó:
http://www.discoverislay.com/oyster_catcher_islay.html
Szonja a társaság legifjabb tagja azt hiszem születése, vagy inkább még régebb óta madarászik, hiszen ilyen szülőkkel más nem is lehetne :) Fantasztikus a memóriája, lazán felismeri a madarak jó részét két és félévesen, közli az anyukájával, mikor épp egy nádat adtak neki játszni, anya, söprögetek a bugával. (Ja, hogy a nádnak buga virágzata van, ő meg csak úgy bevágja így lazán.) De ismeri a kis sárszalonkát, a búbos bankát, amit egyszer egy fél éve egy jelvényen mutattunk neki. Nehéz megfogni ebben a témában, azt hiszem az óvónénik is összekaphatják a tudományukat, ha vele akarnak vitatkozni madárfelismerésben.
Gyönyörű volt, ahogy a kanalasgémek egészen közel kishalak után kutattak a vízben, tudomást sem véve róla, hogy mi csak figyeljük őket, no meg a szél épp ellenkező irányból kócolja a frizurájukat.Eszmei értékét egybevéve egy hárommilliós kis kompánia keveredett elénk. ( 500000Ft/db) Ha már felmerült a téma, volt egy Rétisas is, aki kerek 1 milliós értékével verte a mezőnyt.Milyen jó, hogy ezek a dolgok és élmények mind olyanok, ami pénzért nem megvehető és persze nem mellesleg el sem vehető senkitől.
Fecskékből is volt rengeteg, parti, molnár, füsti és sarlós verzióban, rájuk már alig esett figyelem. A kaba sólymot nem láttam, de reménykedem a legjobb hangtechnikus madarászban, aki kihozott magával valamiféle fényképezőgép félét, az elején volt egy elég nagy objektív, tuti van pár gyönyörű fotója megint. :)
Szezonnyitónak nem is rossz ez a mustra, bízva a hasonló folytatásban.....jó madarászást, túrázást mindenkinek! Bocsi, a fényképek a blogban telefonosak, a gépünk nagyon szeret manapság Pesten lenni.
