A tél talán még csak most mutatta meg igazi arcát először,
máris belopta a szívembe magát. Ha a mínuszok mellé szikrázó hó is társulna,
talán még szebb lehetne, de a tiszta levegő, valahogy az ember lelkét is
megtisztítja, nem csak az orrát. Mire is ez a nagy lélektisztítás? Hát arra,
hogy átgondoljuk az elmúlt évet, vonjuk le a tanulságokat, vigyük tovább azt,
amit érdemes és ha nem tudnánk eldönteni, miért is tűnnek néha a dolgok olyan
feketének, most van idő elgondolkodni, vajon tényleg olyan sötétek-e, mint amilyennek
néha látszanak.
Ja, ez itt én vagyok, hétfőn reggel :)
Az örömök megélésére is néha oly rövid az idő, éljük hát meg
újra a képeken, ha már be kell húzódnunk. Klasz dolog az ünneplés, az
ajándékozás is, de legfőbb jó , hogy végre befejeződik az ünnepek előtti rohanás
és az egymásra figyelés ideje ez.Barlangot lehet keresni a gyertyában, darts világbajnokságot
lehet tartani kicsiben, és mindenféle étkeket lehet enni hatalmas mennyiségben.
No ez egy idő után kissé kimerítő.
Mára már nem sül több süti és a porszívó is azt súgja állj!
Nehéz elképzelni a meleg szobából, milyen is lesz, ha
kilépek, de soha nem bánom meg, mikor egy kirándulást bevállalok ilyenkor. Az
óévet már lassan hagyományosan a Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesülettel
kezdjük búcsúztatni Kardoskúton, a darvak egyik Mekkájában. Ha nem is mindig,
de elég nagy biztonsággal lehet errefelé őket meglátni ilyenkor, főleg, ha a
köd nem borít be mindent. Idén valóban kegyes volt hozzánk az ég, hiszen
ragyogott a nap, és rengeteg madár fogadta a csapatot.(Ez a fotó:Győri Zolié, csak jól betettem ide is. :) Köszi Z!
A terület méltán megérdemli a szigorúan védett kategóriát,
hiszen párját ritkítja ez a pusztaság, a többezres itt telelő darucsapattal.
Persze ragadozók és ludak is vannak erre, akik javarészt azzal töltik az
idejüket, hogy a földön keresgélnek, az öreg rétisas pedig azt játssza, hogy
felkergeti a több száz fős csapatot. Néha el is kap belőlük, de „sajnos” ez nem
akadt lencse végre.
Egerész ölyveket, vörös vércsét is láttunk, egy jó nagy csapat bíbicet, néhány pólinggal megtűzdelve.
Tanácsokat kaptam, „mit tegyek, ha a madáretetőmbe kinézve
egy jó kövér patkány mosolyog felém?” című témában, majd beláttam, nagyobb obit
venni most már elengedhetetlen lenne, ráadásul egy kalandos fotózáson eltűnt
védőkupakot be kell rendelni.Persze ez azért nem tűnt fel, mert a gépet Pesten
őrzi egy fontos emberünk, mindenféle fura maketteket fotózva, mert
kell.Szerencséje, hogy bírom a srácot!
A sok madár reményében koccintottunk az új évre, mini
kocsma-büfévé alakítva a magasles tartó oszlopait. Persze a sofőrök neeeeem! Jó
volt értékelni az évet madarász szempontból és tervezgetni a jövőt, amiben azt
hiszem minden tagnak benne lesz a természetvédelem, a fotózás és a túrázások,
kinek milyen mértékben és formában az persze változó.
Nagyon boldog új évet minden kedves blogolvasónak!
MónikaJ
