Az idei téli szünet maratoni hosszúnak ígérkezett. Jogosan érezhettük, mindenre lesz majd idő, nem kell rohanni, idegeskedni....mert valljuk be őszintén, az ünnepi előkészületek valahogy sokszor így sikerülnek. A nagy bevásárlások, takarítás, és egyebek elveszik a figyelmet egy nagyon fontos dologról, az egymásra figyeléstől.
Találtam erről nem rég egy idézetet:
"A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz arra akit szeretsz. "
(Antoine de Saint-Exupéry)
Madarász szemmel nem sok érdekeset hozott eddig az idei tél . Az etető hoz némi változatosságot, zömmel zöldikék, mezei verebek és széncinkék látogatják. Nem túl gyakran, szóval igazán jó képet nem sikerült még készíteni, de érzem eljön majd a pillanat. Legjobb, mikor végre madárnyüzsi van odakinn, én rohanok fényképezőért, ami persze gondosan el lett pakolva. Mire minden a helyén, objektív beszerelve, iso, wb...stb beállítva, a madarak már régen tovarebbennek és azt is elfelejtették, mit ettek.
Az év utolsó gyűrűzéséről hiányoztam, de igazolt távozásom van, hiszen évzáró bulira voltam hivatalos mosogató lányként. ( is)!
Gondolatban azért ott voltam,mikor egy szép karvaly belerepült a nádasnál lévő hálóba és rákerült a szépen csillogó jelzőgyűrű. ( Elraboltam a képet Milántól, remélem nem lesz mérges)
Rövid beszámolót sikerült kikönyörögni a kubik őrétől, aki ezekkel a szavakkal írta le a jelenséget, amit tapasztalt aznap:
Hát igen jó volt kint lenni a karvaly volt a csúcs.
Beszélték, hogy valaki hiányzik mire rájöttek, hogy te nem vagy ott! :)
Voltak Kis kormoránok is. Nagyon szép volt a naplemente mint egy óriási hold lett volna csak
kicsit narancs sárga. Egyik körbe nem volt egyáltalán madár.
Ja lett volna egy ökörszem is . Füles bagoly csattogott röptében a fejünk fölött. Kint volt Anita Lédával most is nagyon reklamált Léda de mikor a telefonomon elindítottam a Héja hangot nagyon figyelt. Az etető már föl van töltve eleinte ott volt több madár majd a nádban. A legkékebb az lehet, hogy Gábornak a biciklije volt.
Találtam erről nem rég egy idézetet:
"A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz arra akit szeretsz. "
(Antoine de Saint-Exupéry)
Madarász szemmel nem sok érdekeset hozott eddig az idei tél . Az etető hoz némi változatosságot, zömmel zöldikék, mezei verebek és széncinkék látogatják. Nem túl gyakran, szóval igazán jó képet nem sikerült még készíteni, de érzem eljön majd a pillanat. Legjobb, mikor végre madárnyüzsi van odakinn, én rohanok fényképezőért, ami persze gondosan el lett pakolva. Mire minden a helyén, objektív beszerelve, iso, wb...stb beállítva, a madarak már régen tovarebbennek és azt is elfelejtették, mit ettek.
Az év utolsó gyűrűzéséről hiányoztam, de igazolt távozásom van, hiszen évzáró bulira voltam hivatalos mosogató lányként. ( is)!
Gondolatban azért ott voltam,mikor egy szép karvaly belerepült a nádasnál lévő hálóba és rákerült a szépen csillogó jelzőgyűrű. ( Elraboltam a képet Milántól, remélem nem lesz mérges)
Rövid beszámolót sikerült kikönyörögni a kubik őrétől, aki ezekkel a szavakkal írta le a jelenséget, amit tapasztalt aznap:
Hát igen jó volt kint lenni a karvaly volt a csúcs.
Fogtunk több madarat is de főként cinkéket, zöldikét, Fekete rigót stb.
Kint voltak Sz. Petiék is meg utánam nem sokkal érkezett Endre.
A tavon volt rengeteg tőkés réce, Barát récék, Kerce récék 2 db, 1 cigány réce stb.
Ja, ez a mondat a Mi volt a legkékebb? kérdésre volt válasz :) Köszi Ádám !
A karácsonyi vendégségek után egy 6km körüli túrát sikerült tenni a Körtvélyesi területen. Kimentünk a rakodóig egy elég hosszú úton, aminek persze a kutyák örültek leginkább. Igazán multikulturálisra sikerült a túra egy magyar vizsla ( Füge) egy olasz keverék ( Charlie) és egy labrador ( Zsömi) társaságában.
Szegény Charlie a római rendezett parkok után teli lett bogánccsal:
Persze a fotózás elmaradhatatlan volt, leginkább a mozgó célpontokat, lemenő napot, makroképeket próbálgattam. Meglepetésként elhúzott felettünk egy k. 50 fős daru csapat :)
Boldog Ünnepeket mindenkinek!