Én ilyennek szeretlek, Vásárhely!

Van egy cikksorozat a delmagyar.hu oldalon, melyben ismert emberek vallanak arról, nekik mi tetszik a városból, mely részét kedvelik, vagy egyszerűen miért szeretnek itt lakni. Eljátszottam a gondolattal, mit is válaszolnék, ha valaki egyszer tőlem kérdezné ugyanezt.

 Na persze rutinos blogolvasók máris a kubik nevét mondanák, talán csukott szemmel is, és valószínű igazuk is lenne, de várjunk csak!

Egy város hangulatában rengeteg  minden beletartozik. Mindszenti születésű lévén régen csak ritkán jártam erre, de már akkor is szimpatikusabb volt sok környékbeli városnál. Mikor Szegeden jártunk, gondolom a benzinszag miatt, szinte mindig belefájdult a fejem, mire hazaértünk. Túl nagy volt a nyüzsgés. Vásárhely pont jó méretű és kellően pörgős is tud lenni, programokkal, élményekkel, üzletekkel, piaccal, iskolákkal. De ha vágyik az ember a nyugalomra, azt is megtalálhatja benne. Fontos, hogy az itt élők hogyan fogadják be az újonnan érkezőket és ebben sincs hiba szerintem. Alapvetően sok ember kedves és segítőkész ebben a városban. 

Kedvenc helyek/1.:
                            Szeretem a kőfalat. Egyszer végigmennék a tetején, már amennyire lehet. Máshol végigsétálnék mellette teljes hosszában.  Milyen is lehetett, mikor alul a víz mosta és hajókkal kötöttek ki nála? Az 56-os emlékműnél láthatók még a falban egykori kikötő helyek. A tájház felé venném az irányt, ahol van egy geoláda, az ottani kapu mellett a falban.
"A kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak anno. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcáknál lévők maradtak fenn. Az utóbbit a Szerelmesek Kapujának nevezi a népnyelv, garantálva azok boldogságát, akik alatta .....  :)"
Szép része a népkerttel szemben a Bethlennél, innen a kórházig. Jó lenne itt ücsörögni néha és nézni a forgalmat.
Érdemes beleolvasni:
 http://geocaching.hu/caches.geo?id=2323

Legközelebb másik kedves helyet választok, de legyen egy kis madarászás is a végén, a kék vizű Kubik tenger partján.

Unokatesókkal megerősített csapat gyűjtötte a madarakat a két napon.

Elkelt a segítség kedden, a kék cinkékből a hetes hálóban harminc körüli akadt bele egyszerre. Ritkán lehet Ernától ezt a mondatot hallani madárszedésre: " Jó lenne, ha segítenétek!" Inkább fordítva szokott ez lenni.Vörösbegyek, őszapó, ökörszem, barátposzáta, függőcinkék tarkították még a sort. Ez az ökörszemes kép a Rozikáé, de olyan szép, hogy be kell tennem:

Meglepő látni ilyenkor Nádirigót, nullás zsírral, lehet, szegény elpusztul a télen, ha itt marad.A tél már jelzi érkezését, majdnem végig lefagyott kézzel, szedtük a madarakat. Persze reggel a napsütésben minden hideg barátságosabb egy kicsit.

Kedvenc barkóscinegéktől hangos volt a nádas, sikerült is egy gyűrűs hímet visszafogni és lefotózni.

 Szép volt ez a nap a legkedvesebb helyen, ami valószínűleg sok embernek kedves, de mindenkinek másért. Láttunk ma erre is pár meglepő példát. A "cinkegácsér", aki már régen volt erre, a futásért szereti. A fotós a különleges háttér miatt. A horgászok a vizet vallatják. A bús emberek a cipőjüket igazgatják órákig a pad tetején, lógó orral.Közben a félős madarászokat ijesztgetik. Vannak, akik egészen közelről nézik egymást. A színesfém tolvajok a lemenő napot nézik szívesen. :) vagy valami ilyesmi.

Ja és a madarászok ? Madarásznak.

Meggyvágók és fényképezőlemerítő a kubikban

A hosszú hétvége alkalmat adott, hogy rendezzük sorainkat, ültessünk fát, látogassuk rokonainkat, vegyünk ki a vízből pár halat, verseny kíséretében. ( Győzött Nóri, sokkal!!!)

Végül sikerült kétszer is madarakat fogni és gyűrűzni, egész nagy társaság kíséretében.
Milyen nehéz is egy ilyen gyűrűzés? 
Hálóállítás, ez még csupa könnyed dolog, Gáborral elég csak félállásba kapcsolni, hiszen ő elvégzi a feladat jó részét, mire észreveszi, hogy hálót állítunk. ( Tőle idéztem!) Szóval már akár álmában is sikerülne neki. Beszélni sem muszáj, belőle áradnak a gondolatok, közben megtanulja az ember, hogyan kell elpakolni a kőművesek előtt, milyen nagy por száll fel, ha flexeli valaki a téglát.

A madarak befogása már nehezebb feladat: hiszen titkon bízunk egy-két faj megjelenésében, ami persze koránt sem biztos, hogy be is jön. A bokorból időnként királykákat lehet hallani, zöld küllőt és két szajkót, akiknek valami égedelem ronda rikácsoló hangjuk van. Nekem már ezt meghallani is élmény volt és persze lehet, szerencsésebb is, hogy  nem jöttek be a hálóba, mert félek, ellenállhatatlan vágy támadt volna bennem a kék-fekete mintás tollaiból begyűjteni.

További nehezítés:ha az ember beígéri, hogy biztosan lesz madár ebben a körben. Miután mindig szokott lenni, nem tűnt ez olyan nagy ígéretnek, de vannak egyes madarászok, akik büntetéseket akarnak kiszabni, ha mégsem lesz. Rögtön elkezdtem izgulni.Egy körből kimaradni? Bele se merek gondolni! Ott kellene ülni az asztalnál, miközben lehet éppen az év madarát szedi ki valaki.( vagyis Gábor) Na neeeeeee! Még sírnék is. Micsoda kegyetlenség! Szóval megörültem az egy szem madarunknak és Ramónnak, aki végre kijutott a kubikba. Igaz, hogy lemerítette a fényképezőmet, de pont időben! Ja, nem Ő az a lenti képen, hanem a fentin, kissé takarásban.
Ez itt Meggyvágó Márton:

A két nap alatt rengeteg vörösbegy, rigó (fekete, énekes), foltos nádiposzáta, barátposzáta, zöldike, kék cinke kapott gyűrűt, érdekes volt újra látni meggyvágót, nádi sármányt, erdei szürkebegyet.

Miért van az, hogy akinek madár van a kezében, mosolyogni kezd?

Második nap reggel a köd sokáig ült a kubik felett. Elég zordnak tűnt már a látványa is a kesztyűmnek, ami a kubikig kiérve a hajammal együtt csupa víz lett. A kubik őre elaludt kissé, majd megjelent párás szemüvegében inkább egy autóhoz hasonlított, amiben elromlott a ventilátor és a szélvédőn át nem látni ki vezet.

Már-már lemondtam a szép napos madarászásról, mikor végre legyőzte a nap a ködöt és vidám délelőttöt varázsolt nekünk, hattyúetetéssel, gyűrűzéssel, bicajozással, madármegfigyeléssel együtt.

 Talán a mai pólóválasztás lehetett az oka. Ebben a pólóban nem lehet az ember szomorú, nem???

Szép ez az ősz. Jó lenne még elcsípni ezt a Vándort.....

Mese a dühös és barátságos hattyúról, a lyukakról, szobrokról, testőrökről:)

Az ősz, ha nem a ködös zord reggelek és egyre hűvösödő esték évszaka is lenne, legkedvesebbnek tartanám az évben. A színek és formák valóságos tobzódása ez az időszak, ha tehetném az összes percét a szabadban tölteném, begyűjtve magamba ezt a sok szépséget, madárdalt a tél előtt. Mintha a természet egy utolsó nagy szelet dobostortát vágna nekünk, mielőtt a teljes koplalásra ítélne, legalábbis színekből és melegből.

Aki teheti, használja ki ezt az időt és töltse azzal, amit leginkább szeret ebben az évszakban!

Persze nehéz megérteni, ha ez a tevékenység valakinek nem a madarászás, de ki mint gondolja! Múlt héten volt szerencsém kétszer is gyűrűzésre menni, de sajnos képeim nincsenek a szombatról, így a mostani szombattal egyszerre írok róla. A gyűrűzött fajok úgy is hasonlóak voltak, leszámítva azt a Tüzesfejű királykát és Zöld küllőt, amit vasárnap reggel gyűjtött be Gábor nagy boldogan.Azt mondta, furcsa volt a nagy madár után a kicsit kiszedni, de gondolom nem bánta! Énekes rigó:

 Általában jó kedvemet  gyűrűzés után nem nagyon tudja elrontani semmi, most megpróbálta a piros biciklim, aki szánt szándékkal beletekerte magát valami szúrós dologba és kilyukadt ( 3 helyen!) Nem értem, egyszer elbújik a bokorba néhány ember segítségével, majd megsajnál és visszajön. Még meg is öleltem! Erre most ezzel a kilyukadással próbálkozik? Szerencséje, hogy kedvelem, más már lehet, eladta volna. Na, de mindennek van valami értelme, ennek is megvolt. :)

Gyűrűzött fajok zöme Vörösbegy, Énekes rigó, Fekete rigó, Zöldikék, Kék cinke, akik valóságos harapófogóval a csőrükben bújnak ki a tojásból. Barátposzáta, Kis poszáta is berepült, aki most visszafogás volt, még nem indult el a nagy útra, de a lába már előző alkalommal, gyűrűzésekor is törött volt valamitől. Remélem áttelel majd, vagy még útra kel időben!

Jót játszottunk egy Hattyúval, aki szereti a kekszet és nagyokat fúj, ha a közelébe merészkedik valaki. Ő biztosan nem az itteni költő pár tagja, mert azok elég félősek. Ezt etették valahol az emberek.

Számomra most az Erdei szürkebegy volt újdonság, mert régen láttam. Jó volt gyakorolni a madárszedést is, mert első körben 44 madár volt. A hétvégén meg lesz a 110 biztosan. A Tüzesfejűt meg hang alapján azonosítottuk és meg is láttuk hátul a kedvenc padom felett repült a nyolcas felé. Este még egy denevér is beszállt a hálóba, de ezt a hírt már csak útközben kaptam és nem fordultam vissza, mert sietnem kellett. Biztosan jó volt látni, de minden nem megy egyszerre.
Íme a szürkebegy, ha valaki már látott és nem akarja újra, csukja be a szemét! 

A héten átadták Vásárhely három új köztéri szobrát, elálmélkodtam kicsit rajtuk, miután az átadón elég sokan körülállták. Jó, hogy ezzel a sok új szoborral ismét kivívjuk a hajdan nem a legjobb hangzással ránk ragasztott "Paraszt Párizs" címet, amit Ady Endre mosott tisztára azzal, hogy méltatta a város irodalmi és művészeti életét. Szóval legyünk rá büszkék. Tényleg sok szép van az új köztéri szobrok között.Talán V. Nagy Nándor : Nézőpont c. szobra van rám legnagyobb hatással közülük.
No és mi is a művészet? Valami olyan csoda, amit valaki megalkot és csupán ezzel egy sor másik ember szívében elindít valami változást. Nekem ez a szobor indít el valamit. Ha látom, folyton gondolkodásra késztet. Egyszer csodálom az anyagát, a kidolgozás módját, máskor a tükröződő felületekben veszem el. Szeretem, ahogy testőrként áll a múzeum előtt, milyen jó is annak, akinek testőre van! :) Úgy érzem, bár csak nézője vagyok, mégis benne vagyok valamennyire. A közepén lévő lyuk, mint a fényképező blendéjének nyílása rácsodálkozik a világra. Ez olyan is lehet, mint akár egy felkiáltójel. Tegyél valamit, ami érdemes arra, hogy felfigyeljek rá! Hogy lefotózzam.

A résen át átlátni rajta, akár át is lehetne nyúlni, (ezt érdekes lenne kipróbálni) vagy megfogni egymás kezét. Elválaszt, de egyben össze is köt. Na jó, befejezem a magasröptű gondolkodást, nehogy elmeneküljenek az olvasók......ez a blogíró, eddig normálisnak tűnt, de most......három év után :)

Egészen megkedveltem ezt a sétáló utcát. Még kedvenc világítós kockát nem választottam magamnak, de érzem, eljön ez a pillanat!

Hogyan legyünk aktívak értekezleten?

Kis gondolat ébresztő, milyen fontos is, hogy az ember találjon magának valamilyen elfoglaltságot, amit szívesen "művel". A hét elég zűrösnek ígérkezett. És ami annak ígérkezik, az általában úgy is szokott lenni.
(Hím barátposzáta):

Eldöntöttem, a lelki békém érdekében mindent elkövetek,  hogy vidámabban viseljem a terhelést. Gondoltam a sokáig nyújtózó értekezlet előtt elmegyek a kedvenc pékségembe és megnézem, van-e sajtos roló, pogácsa, meggyes rétes....vagy valami, amitől máris könnyebben megy a munka. A suliból kilépve ha süt a nap az utcán kellemes megtenni ezt a kis utat. Nem sokáig élvezhettem csendes magányomat, máris mellém csapódott lila biciklijével Ádám, a kubik őre, aki közölte, neki már vége mára a kötelező programnak és megy a kubikba hálót állítani. (Énekes rigó):

Kell mondanom, mit éreztem? Nem, inkább az olvasó fantáziájára bízom ezt a dolgot! Még egy óra múlva is csak alig-alig tudtam másra gondolni, mint, hogy nélkülem megy a gyűrűzés azon a jó kis helyen! Ki kell menni, minél gyorsabban!( Vörösbegy):

Megtartottam a rajz szakkört, de párszor az ablakra kalandozott a szemem és elképzeltem, hogy halad a hálók felhúzása, sirályok a tónál, vörösbegyek szólnak a bokorban.

Innen a maratoninak ígérkező értekezletre rohantam, és soha nem látott aktivitással jelentkeztem egy beszámolóra, miután hosszú percekig senki sem mert megszólalni, mi is volt a tovább képzésen. Majd én, gondoltam, haladni kell, nem lehet itt ülni, miközben a kubikban elkezdődött a 4 órás ellenőrzés!

Tanulság, ha minden értekezlet után valami jó dolog jönne, nem lennének passzívak az emberek!

Egész gyorsan végeztünk, majd a kubikba érve percek alatt belerázódtam a hangulatba, ami csak a nyugalomról, a madarakról, a jó levegőről szól. A naplemente ma nem volt túl látványos, lévén nagy felhők az égen, de volt már sok szép és lesz is még. A vörösbegyek meg mindenért kárpótoltak ma.Lappantyúzni próbáltunk az estében, de most nem jött össze, legalább van miért várni a következőt!

Az új sétálóutca esti fényben igazán különleges, jó, hogy erre vezet néha az út a nap végén!